Nagy Lajos gazdálkodó. Egy kulák életpálya az 50-60-as évekből

1928-nan Kiskunhalason születtem. Apám gazdálkodó volt, Felsőszálláson volt a tanyánk. A halasi gimnáziumban érettségiztem, majd kikerültem a tanyára. Ettől kezdve, végig az 1950-es években a mezőgazdasággal foglalkoztam. Apámat segítette a Schwartz vaskereskedő. Az ő segítségével egy 3 szobás, hatalmas tanyát építettünk még a világháború előtt. Ez lehetett az oka, hogy később kuláknak minősítettek bennünket. Rendkívüli megpróbáltatásokon mentünk át, amikor kulák listára kerültünk. 28 holdon gazdálkodtunk, amiben gyenge aranykorona értékű erdő, gyümölcsös és szántó volt. A gyümölcsösben kiefer körtét termesztettünk. Egy részét Halason adtam el, a többit pedig felhordtam Pestre.A szántón búzát, kukoricát, gabona-féléket és krumplit termeltünk de az ’50-es években 400 négyszögölön kendert kellett telepíteni. A kender egy részét levágtuk, a többi pedig kiszáradt és elégettük.

 

 

1956 után egy ideig a termelési bizottság vezetője voltam, aminek alapfeladata a beszolgáltatások intézése volt. 50-60-an voltunk a bizottságban. Ennek is köszönhető, hogy Halason nem voltak beszolgáltatási atrocitások. A hatvanas évek elején kezdték a téeszesítést. A családi földet 1962. január 11-én vittem be a termelő szövetkezetbe, a Paprika Antal TSz-be kerültünk. A belépés előtt Dunai Péter tanácselnök helyettes beidézett a Tanácsházára. Azt szerette volna, ha nem csak belépek a TSz-be, de mint volt Termelési Bizottsági tag, a TSz-ben is vezető beosztást is vállalok. Abban bízott, hogy az én példámat követve majd mások is belépnek a TSz-be, addig ugyanis még egyetlen belépő sem volt. Dunai először kifejtette, hogy azért fontos a nagybani gazdálkodás, mert így a lakosságot olcsóbban el tudjuk látni. majd azt kérdezte, hogy milyen feltételekkel lennék hajlandó a TSz vezetésében részt venni. Azt mondtam, hogy csak két feltételem van. Az egyik, hogy ne a születésünk és ne a kulákszármazás határozza meg, ki kicsoda, hanem a becsületesen végzett munka. A másik még egyszerűbb: mindig úgy lehessen dolgozni és dolgoztatni, hogy ne hazudjunk. Dunai azt válaszolta, hogy ezt a feltételt nem tudja elfogadni, de ennek ellenére nekem be kell lépnem a TSz-be. Azzal fenyegetett meg, ha nem írom alá a belépési nyilatkozatot, akkor másnap apámat előállítják. A fenyegetés hatására, ott helyben aláírtam, másnap apám szintén aláírta a belépési nyilatkozatot.

 

Az ötvenes években előfordult, hogy elvitték tőlünk az összes terményt. Volt 3 disznónk, kukoricánk és mindent elvittek. Ezen kívül évente adóztunk is. Volt olyan év, amikor 20.000 Ft, négyszáz mázsa búza értékű adót vetettek ki. Persze hogy nem tudtuk kifizetni. Öreg lovat vettünk, leöltük, megfőztük a húsát és ezt adtuk a disznóknak. Ha egyik tanyán elhullott egy bivaly, azt is feldolgoztuk disznó tápnak. Lelkileg is nagyon nehéz évek voltak ezek. Én Gyermekkorom óta hívő református voltam. Egész életembe, ebben a hitben, ebben a minőségben éltem. Ez segített a nehéz időkben is.

 

 

Édesapám már 1945-ben belépett a Kisgazda Pártba, én 1947-ben kapcsolódtam hozzájuk. A következő évben azonban gyakorlatilag elsorvasztották a pártot. Később nem volt hátránya annak, hogy a párt tagjai voltunk. Apám már 1945 előtt járt a 48-as körbe, ahol bálok, beszélgetések voltak rendszeresen. Később én is eljártam ezekre a bálokra. Hétvégenként általában 50-60-an lehettünk, többnyire korábbi kisgazda tagok.